Elöljáróban annyit, hogy az egyik kedvenc- és egyben álomgitár..." />

Hírek

Megjelent február 3rd, 2014 | by Koczka Bence

Jackson 30th Anniversary Soloist

Elöljáróban annyit, hogy az egyik kedvenc- és egyben álomgitárom a típus, nem akarok ömlengeni, de azt majd úgy is meglátjátok, ha tovább olvastok. Az idő rohan, és a modern “izék” hirtelen vintage cuccoká válnak. Nagyjából ennek lehetünk tanúi, mert a Soloist első megjelenése, vagyis 1984 óta már harminc év telik el az idén. Ezt megünneplendő, a Jackson az első szériákra nagy vonalakban emlékeztető (bár van azért eltérés is) limitált számú, master-built (custom shop) kiadást tesz elérhetővé májustól. Az árára már előre gondolni sem merek. De hogy mi is az a Soloist (most jön egy kis ömlengés): a superstart-ok superstrat-ja.

Leginkább a kora miatt, mert úgy tudom ennek a fajta kialakításnak az első úttörője és azóta sem sokat változott, de ma már sok superstart van, hozzávetőleg majdnem minden gitárgyártónak. A koncepció a következő! Vegyél egy Stratocastert alapnak: két kivágás (double cutaway), asszimetrikus szarvakkal, vibratos (tremolós) húrláb, single hangszedők, 25,5″ menzúra. Aztán modernizáld amennyire mered (1984-ről beszélünk): legyen a nyak két oktávos (24 bund), ehhez alakítsunk ki nagyobb kivágásokat a szarvaknál; inkább legyen mégis fat strat egy humbuckerrel a húrlábnál; ha már a húrlábnál vagyunk, azt cseréljük ki Floyd Rose-ra (vagy Kahler-re) a felsőnyeregnél satuval; a fogólapot meg biztos ami biztos cseréljük ébenre ha lehet. Az újratervezés koronájaként építsük inkább átmenő nyakkal, az kellemes lesz.

Jackson 30th Anniversary Soloist

Jackson 30th Anniversary Soloist

A test (szárnyak) ma már égerből vannak, de akkoriban, és ezen az évfordulós kiadáson poplarból, magyarul nyárból alakítják ki (égerhez hasonlítható karakter, de könnyebb és olcsóbb is). A nyak három darabból illesztett, quartershawn vágású juhar. A fogólap ében, 24 bunddal, cápafog (vagy cápauszony) kagyló berakásokkal, világos csíkkal körben a fejen is. A fogólap változó rádiuszú (valószínűleg 12″-18″, de még nincs adat), a menzúra 25,5″. A hangszedők két darab EMG SA1 aktív, alnico mágnesű single-coil és egy EMG 81 aktív humbucker. Ezek dizájnban hasonlítanak a régi Jackson hangszedőkre, amiken nem látszottak a mágnesek, és az SA1-ek remekül illeszkednek a régi fajta Jackson single marásba. Kapcsolásuk 3 microkapcsolóval történik, ez is egy korabeli elem. A három potméter kiosztásáról viszont még nincs információ, de ez nem a kezdeti időszakot idézi, inkább a 80-as évek végét, 90-es évek elejét: akkoriban egy aktív középemelést szabályzott a harmadik poti, passzív hangszedők társaságában.

A húrláb eredeti Floyd Rose “1984” kiadás, koptatott finomhangoló tekerőkkel, alámarás nélkül(!) klasszikus kialakításban (“top mounted”). A színválaszték az öt eredeti színt öleli fel: Gloss Black (fekete), Ivory (csontszínű), Ferrari Red (nagyon metál ferrári vörös), Pink (80-as évek rózsaszín \m/) és Yellow (veszettül atom sárga – egy kis speckó mintázattal nagyjából ilyen sárga Soloistot (is) forgatott Steve Vai a ’87-es leszerződéséig egy másik nagy gyártóhoz -, ez is nagyon 80-as évek).

A gitár tehát nem minden elemében egyezik meg az 1984-es verzióval, de szép emléket állít a heavy metal és a “shredding” hőskorának. Örökifjú, mindig modern forma, rengeteg utalással, de nem újrakiadás. Picit sajog is érte a szívem. Na, akkor vissza is megyek gyakorolni!

Tags: , ,


About the Author



Lap tetejére ↑