Visszatért! Méghozzá klasszikus formájában! Néhány éve próbálkozott az Ibanez egy – szerintem – nem túl szépre sikerült metalista feldolgozásával a típusnak, de ez most valami más, valami ősibb, emberközelibb megfogalmazása, megközelítve a régi-régi eredeti Ibanez Destroyer -t, amit az 1975-ös évben mutattak be először.
Színválaszték dolgában nem estek túlzásba a tervezők, mindössze egy sima fekete és egy “FM” tipusjelű (flame maple), csíkos toppal díszített Cherry Sunburst jelenti a teljes palettát. A test formája a Gibson explorer-ére hasonlít, itt-ott egy picikét átrajzolva, természetesen mahagóniból, és az FM esetében juhar tetővel. A szintén mahagóni nyakra rózsafa fogólapot ragasztanak, bele 22 medium méretű bundot illesztenek. A fejen klasszikus szabású, sárga Ibanez logót találunk, utána vékonybetűs felirat mondja: Destroyer. Nagyon retro a designe, nekem ez tetszik. A pozíció jelölések gyöngyházas közepű, téglalap alakú berakások. A menzúra rövid, 24,75″ hosszúságú. A krémszínű hangszedőkeretekben két DiMarzio pick-up kap helyet: hídnál egy krémszínű The Tone Zone, a nyaknál egy króm árnyaltú borítással fedett Air Norton. A két hangszedő hangerejét külön szabályozhatjuk, a hangszín potméter viszont közös. A három állású hangszedőváltó kapcsoló az alsó szarvnál került elhelyezésre. A húrok rögzítése és a rezgés átvitele az Ibanez Tight-Tune húrlábán és tailpiece-én keresztül valósul meg, ami színben harmonizál az nyaki hangszedővel, avagy a hardware króm színű. 🙂
És végül ami nekem nagyon tetszik, és ahogy régen is volt, krém színű berakás végig a testen-nyakon-fejen, ahogy illik egy ilyen gitárhoz. A “modern extra” a Sure Grip III potmétergombok képében jelenik meg, nevéből is kiderül, hogy ezek tapadós fogófelületű tekerők. Remélem árban jól sikerül alakítani a dolgokat az Ibaneznek, mert így látatlanban kedvet kaptam hozzá, ki kellene próbálni persze, hogy hogyan is valósítják meg a mai körülmények között ezt a régi klasszikust!
Hozzászólás