Blog

Megjelent június 30, 2013 | Nánási Péter

Gitárhősök I.

Nehéz egy ilyen cikksorozatot megírni, minden erőmet össze kell szednem, hogy ne legyen az írás végletekig szubjektív, és ne törjön elő belőlem a 15 éves énem, aki szuperlatívuszokban előadja, miért ezek az emberek az istenek.

De nem vagyok már 15, és a kedves olvasó talán nem arra kíváncsi, egyik vagy másik gitárost miért szeretem, mi volt az, ami megfogott benne. Szóval igyekszem tárgyilagosan írni a művészetről, ami már önmagában is hülyeség. De azért megpróbálom. Előrevetítem, hogy annyi szubjektivitást fog tartalmazni a cikk, hogy azok a gitárosok szerepelnek benne, akik valamiért (és persze különböző mértékben) a szívemnek kedvesek, de egyébként beleesnek a gitárhős kategóriába. Tehát nem ér felhördülni, hogy pl a Fan Hélen miért nincs benne? Vagy, hogy hagyhattad ki a Malmsztíííínt? Olyan emberekről, akik zenei munkásságuk, illetve technikai tudásuk ellenére elmentek mellettem, nem tudom leírni szerintem miben rejlik a művészetük kulcsa.

Ez akárhogyan is nézzük a gitárhősök kora, lazán lehetne írni egy olyan cikket amiben 100 meghatározó gitáros szerepel akár, de nem akarok. Elképzelhető, hogy több dologgal nem fogsz egyetérteni. Ez nem gond, attól szép ezeknek az embereknek a munkássága, hogy képesek egymástól különböző érzéseket kiváltva megszólítani bennünket.

Jimi Hendrix

Jimi Hendrix

Jimi Hendrix

Hm. Hendrixről sokan írtak sok mindent, az, hogy miről szól az ő művészete valószínűleg soha nem fogjuk teljesen érteni, illetve értjük mi, csak nem tudjuk megfogalmazni. Hendrix az őserő, a kompromisszum-mentes ösztönlény, aki valószínűleg nem akart semmi mást életében csak gitározni. Sokan félreértik, mert a kulcs nem a technikájában van, nem ő volt a világ felkészültebb gitárosa, hanem abban a fajta gátlástalanságban és természetességben amivel elutasított minden hatást illetve konvenciót azért, hogy azt játssza ami belőle jön. Az ilyen emberek mindig úttörők, nincs szükségük mások véleményére, mivel pontosan tudják mi az, amit mondani akarnak. Egy olyan dalt választottam tőle bemutatni, ami egy Eric Clapton szerzemény. Tessék csak hallgatni, hogy interpretálja ezt a dalt >>

Eric Clapton

Claptonra 2 történetet is tudok mondani, ami pontosan jellemzi. Talán mindkettő csak városi legenda, de nem ez a lényeg, hanem a tény, hogy ezek a történetek élnek.

  1. Egy koncerten a közönség azt kiabálta, hogy Clapton az Isten. Erre ő azt mondta a mikrofonba, hogy: “Dehogy vagyok én az Isten, én csak a világ legjobb gitárosa vagyok.”
  2. Egyszer egy újságíró kérdezte tőle, hogyan élte túl azt, hogy 15 évig problémája volt a kokainnal. “Úgy-válaszolta-, hogy utána 15 évig problémám volt az alkohollal. “

Azt, hogy most mennyire tiszta nem tudhatjuk, mindenesetre megint a reneszánszát éli, az elmúlt 10 évben újra magára talált a gitár nyakán, és sorra adja ki a jobbnál jobb örömzenét tartalmazó lemezeket. Claptont sok gitáros megmosolyogja, hogy “mi ez mán? Pentatonok? Mikor tol mán a csávó egy jó kis arpedzsót?”

Eric Clapton

Eric Clapton

Azt nem fogsz hallani tőle, de egyéni ízt viszont igen. Azt hiszem az ő művészetének meg az a kulcsa, hogy az a hang amit megtalál a gitáron nagyon sok mindenkinek ösztönösen ismerős (analóg). Ismered valahonnan ezeket a hangokat, tudod, hogy olyan érzésekről beszél amiket te is megélsz, azt érzed, ezt te is el tudnád mondani a gitáron. Mint amikor rád talál egy jó könyv, azt érzed, olyan dolgokat mond, amiket már te is ősrégen tudsz valahonnan, csak nem tudtad megfogalmazni eddig.

Ja és persze a dalok. Hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy Clapton ezalatt a cirka 40 év alatt azért mindig lerakott zseniális korszakleíró, vagy a saját korszakát leíró dalokat. Emlékeztek például a Tears in Heaven-re? Hallgassátok meg azt a dalt picit jobban, figyelve a szövegre is, vagy akár fogjatok egy gitárt és nézzétek meg az akkordfűzéseket, íveket, összefüggéseket, zenei poénokat. Abban a dalban is sokkal több van, mint amit elsőre vagy akár sokadikra mutat magából. Az alapvető kérdés az benne, hogy “ha találkoznánk a mennyországban, akkor vajon megismernél”? Kevesen írtak emberibb, megindítóbb dalt a gyászról, és az elválásról. Olyan érzésekről, kérdésekről mesél amiket te is felvetsz majd magadnak amikor abban a szituációban leszel, hogy valakitől örökre elbúcsúzol.

David Gilmour

David Gilmour

David Gilmour

A mai napig ódzkodok attól, hogy Roger Waters koncertre menjek. (Jó, lehet, hogy nagy duzzogva idén megnézem a The Wall-t.) Egyszer láttam egy felvételt ahol Waters zenekara a Comfortably Numb-ot játssza. Minden megy rendben, aztán elérkezünk a 3 perces befejező gitárszólóhoz, amikor is egy perc kínlódva hallgatás után inkább kikapcsolom az egészet a francba, és keresek gyorsan egy olyan felvételt ahol ezt a szólót Gilmour játssza. Egyszerűen nem megy máshogy. Gilmourt és Pink Floydot ugyanúgy nem lehet interpretálni, mint ahogy Queent sem. Nem azért mert a zenészek rosszak, vagy nem tanulták meg rendesen a műsort. Azért nem lehet, mert ha valaki nem Gilmour, akkor nem Gilmour. :)

Ha megnézel egy dokumentumfilmet a Pink Floydról, azt látod, hogy ezek az emberek bizony átlagon felül intelligensek. Szerintem Waters különösen, de ez nem jelenti azt, hogy a többieknek szégyenkezniük kellene. A Pink Floydnak már a pályája elején is nagyon határozott elképzelése volt a saját munkájáról. Nem a vakvilágba zenéltek, és egy kísérleti, pszichedelikus rock-kvartettből átalakították magukat az egyik legnagyobb (mainstream) stadionrock zenekarrá, 3 vokalistával, 2 dobossal, 3 gitárossal, kvadrofon hangzással, lézershow-val, vetítéssel, valahol most már be kellene fejeznem a mondatot de még sorolhatnám.
Gilmour az a gitáros akinek az egyik legfőbb erénye az, hogy a legtöbb gitárhőssel ellentétben soha nem válik öncélúvá a játéka, bizony minden hangnak megvan az értelme és helye. Tipikusan az a gitáros akinek a stílusa annyira pofonegyszerű és evidens, hogy egy idő után azt érzed, ezt te is el tudod ugyanígy játszani, annyira beépült hallgatás közben. Ahha, persze. Többször próbáltam, hamar kiderül, hogy:

  1. Nem tudod eljátszani a Gilmour motívumokat ugyanúgy, mint ő.
  2. Senki nem tudja rendesen eljátszani a Gilmour motívumokat ugyanúgy, mint ő.
  3. Fáj, ha más játsza a Gilmour szólókat legyen az bármekkora zseni, bármennyire felkészült gitáros.

Játékának alapeleme a pátosz, egyszerre kimért és teátrális. Úgy építkezik, hogy meghagyja a monotonitást, mindig csak piciket emelkedve. Így lesznek 4-5 perces Pink Floyd szólók a dalok végén, és így repíti a sztatoszférába a hallgatót. Motívumai egyértelműek, szinte énekelhetőek. Jellemzően pentatonban gondolkodik, és valahogy mindig megtalálja a megfelelő frázist. Gilmourt könnyű érteni, nem fogalmaz rébuszokban, csak tömören, precízen elmondja viszonylag kiismerhető szókinccsel, hogy mit gondol a világról, és az abban elfoglalt helyéről. Okos, nemes, szép >>

Brian May

Brian May

Brian May

Számomra Brian May-ről a legnehezebb írni, ő volt az a gitáros akinek a játékán eszméltem 12 évesen, nehéz objektíven írni valakiről akinek a gitározását ilyen mélyről ismered.

A gitár hangja, a hozzáállása a gitározáshoz, a hangszerelési bravúrok, a dalok amiket írt, a dallamok amiket játszik, a sziklángitározás, az hogy tökéletes naivitással képes a színpadon állni a mai napig, mintha nem tudná, hogy világsztár; “ammm, angol dzsentlmen vagyok csillagász doktori végzettséggel, where is my tea bye the way”; stb, stb…
Szóval ha le kellene írnom, hogy mi a művészetének a kulcsa, akkor nem tudnék egy egy mondatos definíciót alkotni. Az a fajta romantikus zseni aki naivitásában adott esetben azt sem veszi észre amikor hirtelen pillanatokra nem zseni. Freddie Mercury halála után néhány vérciki reklámzene után (Én egy autóreklámját láttam, énekelte, hogy “jajj de jó ez a kocsi, vedd meg” kerestem az állam.), voltak ügyetlen próbálkozásai, és ugye erre a mostani Queen-re is kifejezetten azt divatos mondani nagyjából mindenkinek, hogy” Engem mán nem érdekel a Queen, ha Freddie Mercury még benne lenne, akkor elmennék a koncertre, így mán nem.” Ha annyi ezer forintom lenne, amennyiszer ezt hallottam, akkor biztos tudnék belőle venni egy Brian May gitárt.

Igen, ezeket tudjuk, de amikor kint voltam a koncerten, akkor azért azt éreztem ezzel a felfogással kapcsolatban, hogy ok, ez már nem az a Queen, de gyerekek, Brian May ott ül, és énekli a Love Of My Life-ot! Akinek ez kevés, az tényleg ne menjen Queen koncertre. A 70-es, 80-as évek Queen-je már nincs, de inkább örüljünk, hogy Freddie Mercury halálának (illetve John Deacon kiszállásának) dacára ez meg van. Freddie Mercury személyisége fontos szelete volt az egésznek, de emellett az a zenekar számos csodát foglalt magában, amelyek zöme a mai napig elérhető.

Szóval, „official hero”-ról nehezebben ír az ember objektíven, de annyit talán lehet, hogy egyike volt azoknak akik forradalmasították a gitározást. Hatása egyértelmű, kevés olyan magyar gitárost találsz, aki ne említené első 10 példaképe között. Ehhez az is hozzátartozik, hogy Brian May-t nagyon nagyon nehéz, vagy lehetetlen gitározni. Valami olyat tud a keze ami másokéban nincs meg, és hozzáteszem nem is tanulható. Steve Vai is egy borzasztóan egyéni ízzel megáldott gitáros, de azokat a frazírokat meg lehet tanulni, számtalanszor köszön vissza gitárosok játékából (ok, az Evolution pick up nem árt hozzá) a stílusa. Brian May ezzel szemben abszolút levehetetlen, én legalábbis nem hallottam még mástól ezt az ízt.

Van egy olyan dal, amit konkrétan nem lehet eljátszani élőben, a Queen-nek sem sikerül soha, számtalanszor láttam különböző változatokat tőlük, és az első akkordtól fogva azt éreztem, hogy ez nem úgy szól, gyerekek ez milyen kár, hogy ez csak azon az egy felvételen jó, de ott süt. Ez a dal a Show must go on, Freddie Mercury hattyúdala.

Azt gondolom Brian May-ről, hogy még a gitározásától is fontosabb talán az, hogy milyen tehetségű dalszerző. Elkezdhetném sorolni az általa jegyzett Queen dalokat, de a cikk terjedelme kevés lenne hozzá. Egyszer láttam egy videót arról, hogyan készül a One Vision dal (ez volt az első közösen írt daluk, addig mindent külön jegyeztek), és én magam is meglepődtem amikor azt láttam, hogy az abszolút főnök a csapatban Freddie Mercury. Az, hogy egy ilyen erős személyiség mellett mégis a dalok jelentős hányadát Brian May írta, arra utal, hogy a zenekar felismerte zsenialitását, illetve arra is, hogy valószínűleg a zenekar tagjai képesek voltak civilizáltan és diplomatikusan kordában tartani az egójukat. A Queen iskolapáldája annak, hogy milyen személyiségek kellenek ahhoz, hogy egy zenekar világsztár státuszt érjen el, meggyőződésem, hogy valahol ez is egy recept, ami a személyiségtípusokból, erővonalakból, intelligenciából fakad.

Tessék csak figyelni 2.29-től >>

Nem bírom ki, mutatok egy másik példát is. A dal zseniális, a szöveg kevésbé, a videóklip fájdalmasan ciki és banális, és egyébként meg 3.06-tól jön a csoda 35 másodpercen keresztül >>

Angus Young

Angus Young

Angus Young

Egyszer olvastam vele egy interjút amiben mondja, hogy koncert előtt nem beöltözve simán lemegy a nézőtérre sörözni, és nem ismeri meg senki. :) Amúgy egy ikon. Nem egy kiművelt gitáros, viszont ez nagyon jól áll neki. Valószínűleg a mai napig nem állt össze a fejében a fogólap teljesen, mondja is egy másik interjúban a dalírási metódusról, hogy átmegy hozzá a testvére (Malcolm Young ritmusgitáros), aki jobban otthon van az akkordokban és a skálákban (!!!???), és ketten összeraknak ötleteket. Ezt leszámítva viszont elképesztően vagány amit csinál, őszinte, zsigerből ösztönös és elhiszed neki, hogy ezt nem lehet jobban csinálni. Ízesen, hangosan, iskolát és stílust teremtve.

Ha még nem játszottál AC/DC riffet soha, akkor nem vagy rockgitáros. Ha játszottál, akkor igen. Ez van.

Azt hiszem ez a videó ékesen elmondja nekünk mi is az AC/DC jelenség, hogy kellene muzsikálni kőkettőnégyet mindekinek. (Bár hozzáteszem, hogy ezzel a dobossal valószínűleg nem is akarnék mást játszani soha.) Régen volt fent ebből a felvételből HD verzió, most nem találtam, de azért érdemes megnézni nagyon. Sajnálom, hogy nem voltam ott. “Meg vagyol villámcsapva” >>

A sorozat további részeiben a következő gitárosokról olvashattok még:

II. rész
George Harrison, John Scofield, Mark Knopfler, Slash, Paul Gilbert

III. rész
Joe Satriani, Mike Oldfield, James Hetfield és Kirk Hammett, Nuno Bettencourt, Pat Metheny

IV. rész
Steve Vai, John Petrucci, Tommy Emmanuel, Gary Moore, John Frusciante

V. rész
Joe Bonamassa, Matt Bellamy, Guthrie Govan, Zakk Wylde, Steve Morse, Kurt Cobain

Címkék: , , ,




Back to Top ↑
  • Kövess minket a Facebook-on!

  • Blog

    • Tippek Gitárosoknak 2. rész

      1. Húrok Az az általános nézet gitáros körökben, hogy a vastagabb készletek jobban szólnak. Ezért aztán mindenki azt a húrkészletet próbálja ...

    • Tippek Gitárosoknak 1. rész

      1. Ne ragadj bele a hangszeredbe! Ha egymás mellé teszel két egymást követő szériaszámú Fender Stratocastert, azt fogod tapasztalni, hogy nem ...

    • Hogyan fejlődj: Gondolatok a gyakorlásról

      "Az a zenész aki gyakorol, hátba támadja a kollégáit." Ismeretlen eredetű magyar közmondás a budapesti éjszakából Azt látom, hogy a hivatásos zenész ...

    • Gitárhősök III.

      John Petrucci John Petrucci az én generációm gitárosa. 16 voltam amikor először hallottam a játékát, aztán nagyjából 17 éves koromig nem ...

  • Online gitároktatás
    Online gitároktatás
  • Hírek

    • Lukács Peta – megérkezett az első videoklip

      Már látható a YouTube-on Lukács Peta első videoklipje, melyet a 90s Nights című dalhoz forgattak. A dalválasztás nem véletlen, a ...

    • D'Addario NYXL gitárhúrok

      A D’Addario bemutatja a legerősebb és legellenállóbb elektromos gitárhúrt, melyet valaha is készítettek. A NYXL húrok elődjeiknél a szakadás tekintetében ...

    • Tervezd meg a saját Fender gitárodat

      Az amerikai Fender cég bejelentette az AMERICAN DESIGN EXPERIENCE elnevezésű sorozatot, ami lényegében annyit jelent, hogy a Fender.com oldalon egy ...

    • Brian Setzer hangszedő

      Brian Setzer és a Thomas V. Jones vállalat húsz év együttműködésének eredménye a Brian Setzer Signature Pickup, ami bizonyára elnyeri ...

    • VOX újdonság - Soundbox mini erősítő

      Bemutatták a Soundbox Mini -t a 2014-es NAMM Show-n. Mi is ez az uzsonnástáskára emlékeztető színes „kütyü”? Tulajdonképpen egy hordozható ...